Találkozásom a hamis guruval

 

 Indiai utazásom során többen be akartak mutatni a saját “gurujuknak”, ami többnyire arra ment ki, hogy én a tudatlan európai nő kiperkáljak egy meglehetősen magas összeget közvetve a szolgáltatásért.

Többször éreztem magam úgy, mint egy két lábon járó ATM, de miután ennek a tudatában lettem, elkezdtem okosabban folytatni az utazásom.

Az egyik ilyen élményem, Jaipur városához köthető. Fix tuktuk sofőröm volt néhány napon át, aki mindig emlegette az ő guruját. Találkoznom kell vele mindenképp, viszont nagyon elfoglalt ember, ezért kiváltság, ha sikerül, ő mindent megtesz érte. 

A napok alatt átláttam a rendszert, tudtam, hogy a sofőrök visszakapnak egy bizonyos százalékot, ha a vendégük vásárol azokon a helyeken, amit ők ajánlanak. Ezért visznek folyamatosan teázni, textil manufaktúrába, márványkészítőhöz, ékszerészhez, szuvenír shopba és ehhez hasonló helyekre. A szokásos mondatuk, hogy “ha nem tetszik nem kell vásárolni, semmi sem kötelező”. Viszont annyira érzed a nyomást, ha nemet mondasz hoznak még ötven féle sálat, kipakolnak eléd az asztalra mindenféle ruhát, rád aggatnak 5 különböző szárit (tradicionális női indiai ruha), hogy ezek után kellemetlen nemet mondani. Én már végigültem az összes ilyen üzletet, a pasmina sál történetét tízszer hallottam, viszont mostmár megtanultam a legelején nemet mondani.

Térjünk vissza a guruhoz. Folyamatosan szóba hozta a sofőr hogy beszélt a guruval, tudunk hozzá érkezni ebéd környékén, van egy kis ideje rám. A Gem Store-ban vár engem.
Gem Store… Ott már tudtam, mire megy ki az egész. 
Egy hatalmas drágakő és ékszerüzletben fogadott egy ötven körüli kék öltönyös alacsonyabb úriember. Betessékelt a sarokban lévő szűk irodájába, ahol klasszikusan egy asztal és két szék fogadott. 

Elmondta magáról, hogy ő guru és médium, energiával dolgozik, majd megkérdezte miért érkeztem, miről akarok tudni. Nem igazán értettem a kérdést, hiszen a sofőr tukmált rá, aminek őszinte ember lévén hangot is adtam.

Vadul elkezdett pötyögni a számológépébe, majd felém mutatta a 32-es számot és megkérdezte hány éves vagyok. 33, de úgy voltam vele, hogy végül is néhány napja volt a születésnapom, nem olyan vészes az a kis tévedés. 
Igazán furcsa érzések voltak bennem, miközben ott ültem a gurulós irodai széken egy kétes eredetű guruval. Nem akartam megsérteni hogy felállok és otthagyom, gondoltam valami érdekes kisülhet még az egészből.


Feltett néhány kérdést, mire újra vadul kezdte ütögetni a számológépét és valahogy mindig éppencsak nem találta el a számot (édesanyám életkorát, a testvéreim számát, stb). 
Elmondta, hogy nekem nem Magyarországon lenne a helyem. Ausztráliában kell új életet kezdenem. (azonnal átfutott az agyamon, hogy az elmúlt hónapokban megfordult a fejemben milyen lehet Ausztriában élni, és mivel a számokkal is félreütött, lehet az Ausztria-Ausztrália is valami ilyen kis apró tévedésből eredhet). 

Elmondta azt is, hogy a szívcsakrámban van elakadás, azzal kell dolgoznom mindenképp.

Kérte, hogy hunyjam le a szemem, majd a tenyerembe adott egy kis követ. Elkezdtünk egy meditációt. Lélegezzek, figyeljek befelé. Az elején néhány mondatban vezette, majd csend lett. Teltek-múltak a hosszú percek. Majd hirtelen csöngött a telefon, felvette. Hangosan megbeszélte a dolgokat, letette, újra nyugalom. Bevallom egyszer kikukucskáltam, ő is csukott szemmel ült az asztal túloldalán, néha a kezével furcsa mozdulatokat téve. Még mindig csak telt-múlt az idő. Egyszer csak hallom, hogy előveszi telefonját és hívást kezdeményez. Nem beszélem a nyelvet, de mivel több szót ismerek, így elég erős volt a gyanúm, hogy ebédet rendelt a meditációm közben. Majd újra csend. 40 perc telhetett el a meditáció kezdete óta és elkezdett nagyon különleges lenni az egész helyzet. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon láthatatlan lettem? Tudja, hogy még itt vagyok? Egyáltalán itt vagyok?
Szürreálisnak tűnt a gurulós szék első felén egyensúlyozni 40 perce, ha tudom hogy ilyen hosszú a (ráadásul átverésnek tűnő) program, akkor valamivel kényelmesebben helyezkedem el. Magamban megfogalmaztam egy idő után, hogy igazából jól érzem magam ebben a meditációban, történjen bármi külső inger, vagy zaj, úgyhogy folytatom tovább, elengedem a zavaró történéseket-gondolatokat, aztán majdcsak észrevesz és ha vége van szól.


Majd újabb zavar, kopogás, beszélgetés a fejem felett, míg én teljes zenben, de egyre növekvő kényelmetlenségben próbálok megvilágosodni. Újabb csend, majd megszólalt a guru, a meditációnak vége. 

Elnézést kért, hogy ennyien megzavartak, ez az ő irodája és munkahelye, így folyamatos a pörgés, ráadásul ő egy nagyon elfoglalt ember. Néhány szóban még egy-két dolgot elmesélt az életemről, amibe érdekes módon nagyon jól beletalált, ezeket nem tudhatta sehonnan. Elmondta, hogy nagy dolog fog velem márciusban történni. És hogy szükségem lesz arra, amit a kezemben tartok, kint beszéljem meg a kollégáival. 

Elköszöntünk, majd leültem a rengeteg drágakő közé. Egy 3 miliméternyi zöld smaragdot tartottam a kezemben, ami 164.000 Ft-ba került.

 Megköszöntem a dolgozóknak a guru idejét és bár a smaragdot nem hoztam magammal, az idejéért hagytam neki felajánlást.

A sofőrön azt láttam, hogy csalódott volt. Vagy azért, mert nem hittem a gurujában, vagy azért, mert nem vásároltam, amiből ő jutalékot kapott volna. Vagy a kettő együtt. 

Mindenesetre nem túl pozitív élmény volt a találkozásom a guruval. Csalódott voltam, azt éreztem ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Hülyére vettek, át akartak vágni és ez nem esett jól. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy márciusban valóban megtörténik-e a nagy pozitív esemény, amit megjósolt. Ha igen, visszamegyek és megveszem azt a smaragdot :D



A smaragdot külön nem fotóztam le, egy rózsakvarc Ganeshát viszont igen, aminél a bal sarokban látszódik a két kis smaragd: