Delfináriumok -Menni, vagy nem menni? Tájékoztatás róluk, neked

DELFINÁRIUMOK

 

Szerintem tudjátok-érzitek, hogy nem vagyok semmilyen buzgó aktivista, viszont vannak ügyek, amik számomra fontosak és nem mehetek el szó nélkül mellettük. Most kifejezetten a delfináriumokról írok néhány gondolatot, mert több ismert ember elkezdte reklámozni ezeket a helyeket.
 
Ha végignézel különböző filmeket a témában (The Cove vagy a Blackfish) megértheted, miért nem szabad támogatni a delfináriumokat. Ha csak adatokat nézünk, a híres SeaWorld-nél eddig több, mint 500 delfin és 40 orka pusztult el. 
 
Mindez miért?
 
Hogy cirkuszi mutatványokkal szórakoztassák az embereket.



 
A vadállatok nem kis ketrecekbe, vagy apró tartályokba valóak azért, hogy embereket szórakoztassanak, trükköket tanuljanak, mutatványozzanak. A legtöbb állat igazán rossz körülmény között él apró medencében, a betanítási folyamatban hatékony a táplálékmegvonás, miközben súlyos stressztől szenvednek. Számos delfin-bálna lesz ilyen körülmények között agresszív egymással, önmagával és gondozójával is. 
 
Tudtad? A gyilkos bálna (orka) az óceánban szabadon még nem támadott emberre. Viszont fogságban rengeteg ilyen eset van. 
 
Láttad esetleg a videókat anno Lolitáról, akinek a részére a PETA számos erőfeszítést tett? Szívszorítóak a videók-fotók amik megjelentek a körülményekről, ahogyan él. Illetve már csak élt.
Kérlek jegyezd meg hogy azzal, hogy egy delfináriumba veszel jegyet, azt támogatod, hogy ez az iparág fennmaradjon. Ha elpusztul egy, akkor majd kifognak újakat. És a kör folytatódik. Ezek az állatok az óceánhoz tartoznak. 
 
Ha igazán szeretnél velük találkozni, számos delfin-bálnanéző túrára foglalhatsz akár Tenerifén, akár Egyiptomban a Vörös-tengeren, ahol együtt is úszhatsz velük. Életem egyik legcsodálatosabb pillanata volt látni ezeket az állatokat a természetes élőhelyükön, ahogy boldogan úsztak, szabadon.

 


 

 

Köszönöm, ha elolvastad, köszönöm, ha elgondolkodsz ezeken a dolgokon. Ha akár egy emberhez eljut a mondandóm, már nagyon örülök.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az én Indiám

Kép
  Az ÉN Indiám.  Minden évben születésnapom magasságában már szinte megszokássá vált, hogy Indiába utazom egyedül. Idén ez sajnos elmarad, helyette más izgalmas dolgok történnek, de a szívemből egy hatalmas darab ott van valahol Jaipur, Coimbatore és Rishikesh vonala mentén. Ezek az utazások nekem olyanok, mint másnak a Camino és érdekes, hogy míg oda egy pillanatig nem éreztem késztetést, Indiához olyan erős a kötődés, hogy bármelyik pillanatban útnak tudnék indulni. Hoztam néhány fotót, hogy lássátok milyen az én szememben India. Sokmindent lehet róla olvasni, lehet szeretni, nem szeretni, de az egyszer biztos, hogy közömbösnek semmiképp sem lehet maradni iránta.     
További információk

Találkozásom a hamis guruval

Kép
   Indiai utazásom során többen be akartak mutatni a saját “gurujuknak”, ami többnyire arra ment ki, hogy én a tudatlan európai nő kiperkáljak egy meglehetősen magas összeget közvetve a szolgáltatásért. Többször éreztem magam úgy, mint egy két lábon járó ATM, de miután ennek a tudatában lettem, elkezdtem okosabban folytatni az utazásom. Az egyik ilyen élményem, Jaipur városához köthető. Fix tuktuk sofőröm volt néhány napon át, aki mindig emlegette az ő guruját. Találkoznom kell vele mindenképp, viszont nagyon elfoglalt ember, ezért kiváltság, ha sikerül, ő mindent megtesz érte. 

A napok alatt átláttam a rendszert, tudtam, hogy a sofőrök visszakapnak egy bizonyos százalékot, ha a vendégük vásárol azokon a helyeken, amit ők ajánlanak. Ezért visznek folyamatosan teázni, textil manufaktúrába, márványkészítőhöz, ékszerészhez, szuvenír shopba és ehhez hasonló helyekre. A szokásos mondatuk, hogy “ha nem tetszik nem kell vásárolni, semmi sem kötelező”. Viszont annyira érzed a nyomást...
További információk