Indiai utazásom során többen be akartak mutatni a saját “gurujuknak”, ami többnyire arra ment ki, hogy én a tudatlan európai nő kiperkáljak egy meglehetősen magas összeget közvetve a szolgáltatásért. Többször éreztem magam úgy, mint egy két lábon járó ATM, de miután ennek a tudatában lettem, elkezdtem okosabban folytatni az utazásom. Az egyik ilyen élményem, Jaipur városához köthető. Fix tuktuk sofőröm volt néhány napon át, aki mindig emlegette az ő guruját. Találkoznom kell vele mindenképp, viszont nagyon elfoglalt ember, ezért kiváltság, ha sikerül, ő mindent megtesz érte.
A napok alatt átláttam a rendszert, tudtam, hogy a sofőrök visszakapnak egy bizonyos százalékot, ha a vendégük vásárol azokon a helyeken, amit ők ajánlanak. Ezért visznek folyamatosan teázni, textil manufaktúrába, márványkészítőhöz, ékszerészhez, szuvenír shopba és ehhez hasonló helyekre. A szokásos mondatuk, hogy “ha nem tetszik nem kell vásárolni, semmi sem kötelező”. Viszont annyira érzed a nyomást...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése